Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rémtörténetek

 Itt rémtörténeteket olvasshatok!:)

De biztos ti is tuttok pár jó hátborzongató sztorit!

Most ti is küldhettek elküldhetitek saját hátborzongató sztoritokat!;)

Ha tudtok valami hátborzongató sztorit akkor erre az e-mail címre küldjétekbe és mi kirakjuk azoldalra:bekiflo@citromail.hu (És ha bekülditek írjátok oda neveteket mert oda írjuk történetetek mellé)

Jó hátborzongást! :) Beki&Fló oldalcsajok :))

A toll

 

Egy rémisztő naplóbejegyzés nyomán...
Geri Sneidler naplójából...

Kedves naplóm!

Ma kaptam egy tollat. Most nem azzal írok, nehogy kifogyjon. De ott virít a tolltartómba. A nagynéném ajándékozott meg vele a születésnapom alkalmából, mert akármennyire holnap lesz az, ők nem lesznek itthon, mert elutaznak. DE nem ez a lényeg.
Az volt a furcsa, hogy a tollal ha bármit leírtam/rajzoltam az 1-2 percen belül megtörtént. Leírtam, hogy az osztályfőnökünk Mr. Beeks leesik a lépcsőn, és eltöri a lábát. Egy fogalmazásba kellett, amit órán kellett megcsinálnunk. Azzal a tollal írtam, amit kaptam, és 1 percen belül, miután azt a mondatot leírtam a tanár közölte, hogy lemegy a portára valamiért, és nemsokkal a kimenetele után az igazgatónő jött be azzal, hogy Mr. Beeks leesett a lépcsőn, és kórházba kellett vinni. Ez eléggé furcsa volt, de még nem annyira különös, mint ami utána történt. Lerajzoltam anyát, amint elejt egy tányért, és elvágja a kezét.
Mikor hazaértem azt láttam, hogy anyu kezéből ömlik a vér, és egy eltört tányér a földön hever. Ez egy cseppet megdöbbentőbb volt, mint a Mr. Beeks-sel történtek.
Unalmamban átmentem a szomszéd sráchoz, és osztálytársamhoz, és a legjobb barátomhoz is egyben, Brown-hoz. Kitaláltunk egy jó játékot, hogy különböző neveket írunk, és ahhoz egy-egy dolgot, ami megtörténhet velük, vagy ilyesmi.
Valahogy így nézhetett ki:
Beka-Menjen el egy étterembe, és kapjon ételmérgezést.
Louis-Kapjon el egy súlyos betegséget.
Rita-Menjen el ideggyógyászhoz, mert idegrohamot kapott.
Roland-Haljon meg autóbalesetben.
Ezeket egy cetlire írjuk, és egy kalapba szórjuk. majd amelyik cetlit húzzuk ki először az fog megtörténni legközelebb. Miután ez megtörtént megcsörrent Brown és az én telefonom is. Engem Beka szülei hívtak, hogy ételmérgezést kapott, és értesítsem az osztályfőnököt, vagy aki jelenleg vigyáz ránk Mr. Beeks helyett. Brown-t Louis szülei hívták, hogy kórházba került. Brown otthoni telefonja is megcsörrent, és azt az anyukája vette fel. Azt mondta, hogy Rita és Roland szülei keresték, (ők ketten ikrek) hogy Rolnad súlyos autóbalesetet szenvedett, és meghalt, és Rita idegrohamot kapott Roland halála miatt.
Itt már teljesen izgatott voltam, ez a toll megvalósítja az álmainkat. DE csak a rosszakat! Ha jót írtam vele semmi nem történt. Rettentően ideges lettem. A tollat meg kell semmisíteni! Azonnal elvittem a legközelebbi szemeteshez. Kidobtam. Megszabadultam a tolltól.
DE ezt csak hittem. A toll mikor felmentem az emeletre Brown-éknál, ott hevert az asztalon.
Ekkor fogtam a tollat, és hazajöttem. Leraktam az asztalra. Hirtelen azt hallottam, hogy a toll hegye a papírt karcolja. Odanéztem, és a toll magától írt. Leírta E/1-es személyben, mintha én lennék, hogy anya meghal. Akárhányszor húztam át, dobtam ki a papírt 1 percen belül, mindig ugyanott hevert az asztalomon, mintha mi sem történt volna. Anyu meghalt.
De a tollnak ez sem volt elég. Leírta, hogy apu, és a nagyiék is elmennek a túlvilágra. Megtörtént.
Reggel arra lettem figyelmes, hogy a toll hegyen megint halkan serceg a papíron. Odanéztem, és akkor megtörtént, amitől féltem: azt írta le, hogy meghalok, 1 napon belül. Azóta 23 óra telt el. Remélem nem válik valóra.
Szia.

1 óra múlva a srácot a rokonai találták meg, holtan.
A toll ott hevert az asztalán, alatta a papír: 1 nap múlva meghalok.

 

Kéz

 

Egy nap megszületett az első gyermek a Bodrogi családban. Az egy szép kellemes nyári nap volt.
Ez a gyermek egyre csak cseperedett, nőtt és nőtt, mígnem jó nagy lett, 11 éves. Lisának hívták. Éppen suliidő volt, mikor Lisa iskolába ment, a szülei pedig 2 külön autóval dolgozni. Pál, Lisa édesapja egy project-en dolgozott a Jumbó gyárban. Az 2 kilóméterre volt a családiházuktól, ahol akkor laktak. Lisa szomorú hírt kapott az egyik szünetben. Az iskolaigazgató kereste fel személyesen, hogy közölje vele a rossz hírt: az édesapját elütötte egy vonat. A síneken az autó lerobbant, és pont akkor jött egy vonat. Az autó nem indult, és akkor a vonat elgázolta, maga alá temette az autót. Lisa sehogysem akarta elhinni ezt a hírt sem, de amikor megtudta, hogy 2 évvel ezelőtt pont így gázoltak el egy fiatal férfit, ugyan akkor, pontosan, még az idő is stimmelt,  egy kissé megijedt.Hazafelé menet az iskolából meglátott valamit. Mivel eléggé furcsának tartotta, hogy az édesanyja nem jön érte elindult hazafelé gyalog. Akkor vette észre a balesetet. Egy nőt gázoltak el. Épp a zebrán akart átmenni, mikor egy autós elütötte. Azonnal meghalt, akárcsak az apja. Mikor meglátta a nőt, aki az autó alatt volt félig, nagyon megiletődött. Az édesanyja volt az, Xénia. REttentően elkeseredett, és a gyámhatóság gondoskodott az elhelyezéséről: a nagymamájához, és a papájához költözik. Amikor a híradóban bemondták az anyja balesetét akkor is nagyon megijedt: évekkel ezelőtt ugyanúgy elütöttek ott azon a helyen egy fiatal anyukát, ahol most az övét. A nap, és az óra is stimmelt. Akárcsak az édesapjánál.
Pár nappal az édesanyja balesete után a nagyszüleivel is baleset történt. Míg Lisa iskolában volt a nagyszüleinél tűz ütött ki, és nem tudtak kijutni a lakásból. Bennégtek. Ezt a szörnyű hírt is az igazgató közülte Lisával. Mivel a kislánynak nem volt hová költöznie ezért magához vette az iskolaigazgató, aki törvényesen is a rokona volt valamilyen szempontból: az édesanyjának az unokatestvérének a felesége. Miután a nagyszüleivel is bekövetkezett a szörnyű baleset, kiderült, hogy volt már 2 ilyen haláleset abban a lakásban, ahol ők is éltek, és meghaltak. ez már végképp különös volt Lisának, és még jobban nyomta a szívét a szomorúság, épp eléggé ahhoz, hogy a sokk hatására kerüljön, mikor az őt örökbefogadó igazgatónőt is utolérte a halál. Az utcán egy bankból kijövő rabló leszúrta. Lisa sokkot kapott, és mikor az utcán hazafelé tartott a barátnőjéhez, akihez ideiglenesen költözött szembetalálkozott egy emberrel. Az ember furán mély, és ismerős hangon szólt hozzá:
- Most Te következel!- Majd közelebb lépett Lisához, és leszúrta.

Ezzel a Bodrogi család teljes mértékben ki halt. Kivéve, ha a Te neved is Bodrogi. Akkor teleszel a következő.

 

Telefon

 

Egyszercsak csörgött a telefon. Épp egy filmet néztem, és folyt már nagyban a vissza számlálás.
5, 4, 3, 2, 1...és ekkor megcsörrent a telefonom.
Előszőr féltem felvenni, hátha valami jel, de ezt csak beképzeltem magamnak. Biztos valami idióta szórakozik, mert ő is azt a filmet nézi, és be akart szivatni.
FElvettem, de senki nem szólt bele. Mondtam, hogy szivatás!
De a film, ami nem DVD-ről ment visszatekeredett a visszaszámolás részhez.
Megint kezdődött: 5, 4, 3, 2, 1... a telefon megint megcsörrent, de most tényleg nem mertem felvenni. Ez tuti nem szivatás, egy film ami a tévében megy nem tud magától visszatekeredni! Nem vettem fel a telefont, de az csak csörgött, és csörgött a végtelenségig. Vedd fel, ez biztos csak anyu, mondogattam magamnak. Felvettem, hát de csak szuszogott a telefon végén lévő személy. Beleszóltam:
- Ki az?- A hangom reszketett az idegességtől. DE megszólalt az illető a telefon végén:
- Aki itt áll a hátad mögött.
Megfordultam, de esélyemsem volt sikítani, vagy elfutni, esetleg védekezni. Végzett velem.

Ha visszatekeredik a film a tévében, és megcsörren a telefon, akkor Te is jössz utánam!

 

A 3 feleség legendája

 

Egyszer hallottam egy régi legendát. Félelmetes, és hihető. Ezt mesélem most el.
Történt még 1750 táján, hogy volt egy híres festő: Alfonzo Dermento. Hihetetlenül beleszeretett egy nap Sharlotta Derako-ba. Nem sokkal később feleségül kérte, a hölgy pedig igent mondott.
Boldogan éltek, csupa hazugságba burkolózva, mert Alfonzo nem mindig mondott igazat. Sharlotta pedig a hazugságot mindig elhitte. Egy nap Alfonzo megunta Sharlottát. Unta a lassú, kellemes tempójú életstílusát, és unta a csókjait is. Úgy döntött, megöli. Éjjel, amikor a nő már mélyen beburkolózott az álmok világába, Alfonzo leszúrta, véletlen balesetnek álcázva, aminek a rendőrség bedőlt.
Dermento más nő után nézett. Ekkor talált rá Ramonára. Kecses, kifinomult hölgy volt, aki az akkori korban úrihölgynek számított.
Pár év elmúltával Dermento erre a hölgyre is ráunt. Unta a mozgását, a beszédét, a suttogó hangját, a csókjait. Mindent unt. Elhatározta, hogy őt is megöli. Eközben Sharlotta szelleme a bosszút forralgatta.
Ramona is meghalt, ugyanúgy, mint az előző feleség. A két nő szelleme a túlvilágban találkozott, és együtt szőtték tovább bosszújukat.
Alfonzo pedig mit sem sejtve élte tovább életét. Pár hónap elmúltával pedig ismét rátalált a következő áldozatára, Sylviára. Kedves, aranyos nő volt, ugyanúgy, mint előző feleségei. De Dermento erre a nőre is ráunt. Mindent unt már rajta: csókját, ruháit, átlagosan lassú járását, kecsességét, kedvességét, haját, szemét, száját, minden! Őt is, ugyanúgy "balesetként" megölte.
A három nő most már együtt kezdte szőni a bosszú hálóját, míg rájöttek, hogy Alfonzoval is végezni kell.
A férfi ezután a 3. haláleset után is más nők felé kacsintgatott, de ekkor már nem vett feleségül senkit. Egy nap a 3 nő szelleme úgy döntött, hogy eljött a perc, mikor megölik Dermentot. Feljöttek a szellemvilágnak nevezett alvilágból, és megkeresték a férfit.
Nem sokkal később, a férfi már holtan feküdt, de a nőknek ez sem volt elég!
Eltüntették a holttestet, hogy senki ne tudja hogy hova tűnt a férfi.
Utána soha többé nem keresték sem a nőket, sem a férfit.

 

Mókás halál

 

Szép, lassú tempóban közlekedtünk az utcán újdonsült pasimmal, Gerivel. Akkor vettem észre a halálomat.
A falra volt festve festékszóróval. Egy fura kis fej volt. Mosolygott. Leginkább egy smile-ra hasonlított.
Nem nagyon törődtem vele. Geri nem látta az arsot, aki mókásan meredt maga elé.
Mikor Geri az ajtóhoz kisért elbúcsúztunk, s egy kicsit sem féltem, hogy történni fog velem, vagy vele valami. De kellett volna. Aznap láttam őt utoljára.
Este egy csepp gond nélkül feküdtem le otthon az ágyba. Aludtam, mikor a szörnyűség történt.
Egy piros szempár lesett be az ablakon, és meredten nézett maga elé, a fenyegető, vérpiros szemével. Egy árny suhant el felettem, és többé nem voltam képes élni. Meghaltam. Az árny, a szempár tulajdonosa végzett velem. Egy kés állt a mellkasomban.
Nemsokkal később szellemként kellett élnem további hátralévő életemet. Megkerestem Geri lakását, és bementem. Tudtam, hogy engem úgyse lát, és a fal is ajtó nekem.
Nem esett szerencsére semmi baja, de mikor megtudta, hogy mi lett velem, sírni kezdett. Elég durván.
Utána kezdődött csak a durva rejtély! Elkezdtek meghalni az emberek. Én voltam az első, utána valami Spring Daniella, és a férje Spring József. Aztán egy gyerek, illetve 14 éves lány Mikó Réka, és a szerelme Swarckovszkí Hugó. Mikor megtudtam, hogy mit láttak a haláluk előtti napon, nagyon ledöbbentem. Mindegyikük egy mosolygós, mókás arcot látott. Mikor megkezdődtek a nyomozások, tanukat kerestek. Többen is jelentkeztem, és ők azt mondták, hogy láttak mindegyik halott közelében egy mosolygós arcot. Azok a tanuk még aznap éjjel a halálukat érték, a szempár, és az árny miatt.
Végül megtudtam az igazságot, és egybevágott minden az én halálommal is!

Mindenki látta az arcot, akik meghaltak, köztük én is. Akik ezt az arcot látták-közelről, távolról- mind meghaltak. Geri nem látta az arcot, ezért ő túlélte, de pl. a Spring család mindkét tagja alaposan megnézték az arcot. Aki látta tehát azt a smile-t meghalt, még aznap éjjel. Az árny végzett vele. Azóta gyilkol az arc, és az árny.

:) Ha ilyen mosolgyós arcot látsz, meghalsz! :)

 

A cukorka

 

Volt egy kislány, aki szép, meleg időben megkívánta a cukorkát.
Lement hát a botba, és vett magának abból a finom, piros cukorkából. Mikor kilépett a boltból meglepődve olvasta a cukorka nevét a zacskón: "Véres cukorka" Nem ez szokott rajta lenni, hanem valami más. Talán:" Piros, vagy Ízes Cukorka". MIndegy. Nem tűnődött ezen sokáig, kinyitotta a zacskót, és bevett egy cukorkát. Utána azon nyomban a földön felküdt görcsös rángások közepette. Lassan, és fájdalmasan halt meg. A zacskó utána is a földön hevert, összes cukorkájával benne.
Nemsokkal a lány halála után arra sétál az öreg, hajléktalan, és látja, hogy ott van egy zacskó, teli finom, édes cukorkával. Nem várt ő tapsra azonnal, marékkal vett ki belőle, és betömte a szájába. Azon nyomban meg is halt. Őneki nem voltak görcsös rángatásai, nem is lassan, hanem gyorsan, fájdalommentesen halt meg, amiatt, hogy sokkal több cukorkát tett be a szájába.
Nem sokkal később ott volt egy kisfiú a szüleivel. Meglátta a teli zacskót, és odarohant. Szülei intését, miszerint nem szabad a földről enni cukorkát, és semmi mást, nem hallotta meg. Vett egy szemet, és betette a szájába. Ő is a földön hal meg görcsös rángatások közepette. Szenvedett, és a szülei hívták a mentőt, de mire kiértek, addigra már a gyermek halott volt.
Egy orvosnő is kiváncsí volt a cukorka különleges, és fura hatására, ezért vett egyet, és bekapta.
Azonnal meghalt. A rángatások lassanként szünni kezdtek, és már meg semm moccant a nő, míg ki nem esett a cukorka a szájából.

Vigyázz, ha piros cukorkát találsz! Ha megeszed, te leszel a következő!

 

A tároló

 

....Csak a boltból igyekeztem hazafelé. Anyám küldött le tejfölért, meg egy kis csipszért, mert jöttek a nyagyiék, és hogy legyen min elcsámcsognunk nekünk is.

Akkor vettem észre az autót, és a tetejét. A tetején egy fura doboz volt, bizonyára oda volt ragasztva. Belefért akár egy felnőtt is, és az autót is magasabbnak lehetett vele nézni. 
Eltűnődtem, vajon mit vihetnek benne. Talán azt, amire gondolok? Vagy valami mást? Nem tudtam, higgyek e magamnak, vagy tényleg mást visznek benne.
Otthon megkérdeztem anyut, aki azt mondta, hogyvalami húsdt, és nem embert.
- KIslányom! Most mondd meg miért szállítanának embert abban a tárólóban!? Biztos valami húst szállító cég volt az, és abban tényleg húst szállítottak. Esetleg bőröndöket. Kislányom, pont abban szállítanának embereket, olyan könyöretelen körülmények között? DEhogy is! Az húszállító volt.
Nem tudtam, hogy higgyek e anyámnak. Tényleg húst szállított volna? MInd1. Hiszek inkább anyunak. 
Másnap megint láttam az autót. A szokásos helyétől 1 méterrel arrébb állt. Megint eltűnődtem, hogy mit szállítanak benne. Utána nem láttam se suli előtt, se utána.
De másnap igen. Ott állt a suli előtt. Egy kis ideig még vizslattam ,majd utána kilépett belőle egy fiatal férfi.
-Szia, kislány. Te ott laksz a környéken, mert sokszor láttalak arra. Én is épp hazafelé igyekeztem, éas megláttam a sulidat, gondoltam megvárlak, és megkérdezem: hazavihetlek?
- I....iii...ii...gen ott lakok a környéken, de köszönöm, nem kell hazavinni, mert én inkább gyalog megyek, úgy is be...be kell mennem a boltba.
-Biztos inkább gyalog mész?
-Ii...ii..gen, gyalog. De köszönöm, ho...hogy fe...fel ajánlotta.
-De akkor is eljössz velem, és hazaviszlek!- Azzal betuszmákolt a kocsijába.
Egy ideig a hátsó ölésen utaztam, egy másik lánnyal. Összeismerkedtem vele. Ancsinak hívták. Jóban lettünk, s amikor az egyikőnk sírt, a másik vígasztalta, hogy minden rendbe jön. Csak egymásra támaszkodhattun addig, míg a Főnök, ahogy mi ketten neveztük meg nem állítatta az autót a Vezetővel.
-Állítsd meg az autót, János! Felküldöm őket.
Mi tudtuk, hogy ránk gondolt.
Felparancsolt minket a tárolóba, amibe már tudtam, hogy mit tesznek, és a sejtéseim teljes mértékben beigazolódtak.
Mikor kiléptünk a kocsiból ott volt egy létra, amit azelőtt még sohasem láttam, vagy nem is volt ott.
-Másszatok fel, és menjetek be az oldalánál található ajtón. Ott bent majd a gondotokat viselik holnapután estig.
Mikor bemásztunk egy kis helyiséget pillantottunk meg. Bent egy 15-16 éves lány ült. 
Jól megismerkedtünk, és nagyon megkedveltük. Lunának hívták, és tényleg 15 éves volt. A lányok akiket elraboltak oda dugták el, a tárolóba, és Luna gondozza őket pár napig, utána meg meghalnak. A vigyázólányokat évente cserélik le. Ővelük is végeznek.
Mikor Luna elmondta mi is fog történni velük pár nap múlva, mindhárman sírva fakadtunk. Megtudtuk, hogy mi is történik nemsokára mindhármunkkal. Aznap este nyugodtan aludtunk, de az utolsó éjjelünkön én nem bírtam aludni. "Másnap meg fogunk halni, Jesszusom!" Valami ötletet kellett szőnöm, hogy hogyan szökhetünk meg. Sikerült! Kész volt az ötlet, a lányok betig mellettem futottak. Már elég távol voltunk az autótól, mikor meghallottuk, hogy nyílik a kocsiajtó, és kilép rajta a Főnök. Azt az éjszakát semelyikőnk sem élte túl.
Az emberrablók azóta is csak ölik az ártatlan lányokat, és vigyázókat. Mi is így haltunk meg.
                                        Vigyázz, mert te leszel a következő!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember >>
<< 2017 >>
Ke Sze Csü Szo Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30  

Statisztika

Online: 2
Összes: 167345
Hónap: 1897
Nap: 70